1. jelenet
Lány: Sajnos nem lehet. Egy ritka trópusi betegségem van, ami nem teszi lehetővé, hogy találkozzunk. (vagy valami más átlátszó kifogást hallasz)
Te: (síri csend, egészen addig, amíg a lány újra meg nem szólal. Tehát, ne mondj SEMMIT).
Lány: Halló? Itt vagy még? Mi a baj?
Te: Mi a baj azzal, hogy nem veszem be ezt a marhaságot, amit hallottam?
Lány. Mi ???
Te: Nézd... megígérted, hogy velem találkozol, most pedig le akarsz rázni. Te nem tisztelsz engem és nem tiszteled az időmet. Ebbe NEM nyugszom bele. Nálam az a szabály, ha valaki megígér valamit, akkor elvárom, hogy be is tartsa. Ha pedig nem tudja, akkor legalább két nappal korábban szóljon, hogy más programot csináljak. Világos? Ha ezt el tudod fogadni, akkor nagyszerű, ha nem, akkor szia.
És tedd le a telefont.
Talán extrémnek hat, de működik! A lány ugyanis öt percen belül vissza fog hívni, hogy elnézést kérjen tőled.
2. jelenet
A lányért kell menned, ő pedig több mint 10 percig várakoztat odakint. Esetleg beenged, de közben épp a barátnőjével beszél hosszasan telefonon, ami teljesen felbosszant. Miközben arra vársz, hogy elkészüljön, mondhatsz neki valami ilyesmit:
Te: Kérdezhetek valamit?
Lány: Persze.
Te: Szándékosan vagy velem ilyen bunkó, hogy teszteld a tűrőképességem, vagy észre se veszed magad?
Lány: (tátva marad a szája, szólni sem bír)
Te: Máskor nem várakoztass meg így, oké? Én mindig tisztelettel bánok veled, de elvárom viszont is. Értesz?
Lány: Ö... ö... igen.
Te: Jó. Most pedig kárpótolj valamivel.
Mikor ezt mondod, öleld át és csókold meg szenvedélyesen. Lehet, hogy a végén még fizetned sem kell az étteremben, hiszen a hálószobában töltitek az estét.
